Az a személy, aki állandó kapcsolatban áll a társadalommal, akinek meg kell hallgatnia mások panaszát és problémáit, gyakran érzi magát kimerültnek. A kiégés nemcsak a fizikai, hanem a pszichológiai potenciálra is igaz. Az ilyen emberek szervezetét állandó stressz éri. Ezért a személy az idő múlásával zárkózottá és apatikussá válhat.
Amikor pedig beindul a védekező reakció, érzelmi kiégés szindrómája alakulhat ki. Sok ember azonban tévesen társítja ezt a rendellenességet kizárólag a szakmai érdekekkel, mivel a jelenség bárkit érinthet. Az említett szindróma alatt azt az állapotot szokás érteni, amikor az ember erkölcsileg, mentálisan és fizikailag is kimerültnek érzi magát.
Mindennap egyre nehezebbé válik az ébredés és a munka megkezdése. Valamint bonyolultabbá válik összpontosítani a munkafolyamatokra és időben elvégezni a beütemezett feladatokat. A kiégés problémájára azonban nem létezik egyetemes megoldás. Ezért mindenkinek meg kell tanulnia felállítani az életében a megfelelő rangsort, mert csak ebben az esetben élhet harmonikusan.